Az 50 év utáni élet a lassulásról vagy a felgyorsításról szóljon?

A legtöbb 50 év feletti ember nem tartja magát „öregnek”. És miért is kellene? Végtére is, a legtöbben nem tervezik egyhamar nyugdíjba vonulást. Fájdalmaink alkalmi jellegűek, nem krónikusak. Agyunk boldogan zümmög, a feledékenységnek vagy a mentális elmosódottságnak alig van jele.

Ugyanakkor gyakran az az érzésünk, hogy a világ azt várja tőlünk, hogy kezdjünk lelassulni. A legújabb tanulmányok azt mutatják életkoron alapuló munkahelyi diszkrimináció túl valóságos. Ha a „nyugdíjkorhatár” gondolata szilárdan beépült vezetőink fejébe, nem csoda, hogy statisztikailag 50 éves korunkban megáll a karrierünk?



Néhányukkal figyelemre méltó kivételek , Hollywood meglehetősen negatív képet fest az öregedési folyamatról. Az 50-es és 60-as éveikben járó embereket túl gyakran ábrázolják a filmekben lassúnak, rosszkedvűnek és hatástalannak. A filmesek szerint várhatóan lassulunk, nem gyorsulunk 50-es éveinken és azon túl.

Sajnos az elvárások erősek – különösen, ha tudat alattiak. Az igazság az, hogy az élet 50 után olyan lehet, amilyennek szeretnéd. Ha 60 évesen és azon túl szeretnél elkezdeni lenyugodni és „kecsesen megöregedni”, akkor ez a te döntésed.

Ugyanakkor semmi akadálya a gyorsításnak. Végül is csak korlátozott számú év áll előtted.

Talán a hátralévő éveidet a szenvedélyeiddel kellene töltened, hogy jobb hellyé tedd a világot, hogy produktív legyél, és életed legjobb formáját hozd.

Szeretném megismerni a véleményét ezzel kapcsolatban. Ön szerint az 50 év utáni élet a lassítás és a pihentető nyugdíjra való felkészülés időszaka? Vagy úgy gondolja, hogy ha kevesebb év van előtted, mint mögötted, az 50 utáni életben olyan időnek kell lennie, hogy felgyorsuljon és minél többet teljesítsen?

Úgy gondolja, hogy az 50 év utáni életben a lassítás vagy a felgyorsítás ideje lenne? Vagy esetleg úgy gondolja, hogy ugyanolyan intenzitással kellene élnünk, függetlenül attól, hány évesek vagyunk? Kérjük, csatlakozzon a beszélgetéshez.