Graffiti nagymamák? Miért ne?

Ha kerékvágásban vagy egy kicsit magányosnak érzed magad, az egyik legjobb gyógymód, ha kipróbálsz valami újat. Vagy érdemes mélyebbre ásni egy már meglévő kreatív csatornát vagy hobbit.

Az a szabadság, hogy nem kötődünk főálláshoz vagy gyermekneveléshez, páratlan lehetőségeket kínál belső szívünk vágyainak felfedezésére.



A mai téma a Carpe Diem! Hajrá! Néha egy hobbi többletbevételt is eredményezhet, és szinte mindig sok szórakozást kínál.

Egy régi hobbi újrafelfedezése vagy egy új hobbiba való belemerülés a folyamatos wellness egyik legegészségesebb eszköze. Bármilyen formában kreatívnak lenni, egy kifejező úthoz vezet, amely közvetlenül a lélekhez vezet, és valami szépséget vagy funkciót létrehozva nemcsak örömet okoz; de feltárja a többiek törzsét is, akik ugyanazokat a szenvedélyeket osztják.


Ha elmerül egy hobbiban vagy szenvedélyben, akkor természetes kapcsolatot és kitettséget hoz mások számára, akik szeretik. Ez barátságokhoz, utazási partnerekhez vagy akár hosszú távú házastárshoz vezethet.


Az egyik kedvenc történetem ebben a hónapban Lisszabonból, Portugáliából származik. Egy eltévedt festőről szól.

Graffiti nagymamák? Miért ne?

Luísa Cortesão festő és kézműves művész volt. Vonzotta a graffiti stílusú street art, és úgy döntött, hogy ő maga is kipróbálja. Ne feledje – carpe diem! Miért ne?

Imádta, és létrehozta a Lata 65 „graffiti nagymamák” nevű csoportot. Most Lisszabon egy sor ősz hajú deviánst kapott, akik sajátos érzékkel jelölik meg a várost.

A lata nemcsak „tud”-t jelent portugálul, hanem „ideg”-et is. Nézze meg, hogyan okoz örömet mindenkinek, ha egy kannát ráfúj egy levert városfalra:

Kedvenc idézetem Luísától: „Senki ne mondja azt, hogy azért vagy kevesebb, mert öreg – több vagy.”

Szóval, kedves Sixty and Me olvasók, mi a kedvenc hobbitok vagy belső kreatív vágyatok? Íme egy kis felmérés, ami elgondolkodtat, az eredményeket pedig a következő bejegyzésben hozom vissza!